Zugló, Alsórákos, kertváros.
A kaputól balra két csengő nyomógombjára leszünk figyelmesek. A pirosat vagy a zöldet? Az előbbire voksolunk, ergo a szokatlan ,,családlátogatáson” Dobos Attila a kedvezményezett, mi legalábbis hozzá társítjuk a vörös kapcsolót.
Mellényúlunk.

Kizárásos alapon marad a zöld, avagy asszociációs játékunk szerint Budovinszky Krisztián külön bejáratú csengője.
Bingó, noha az ajtóban Dobos jelenik meg. Budovinszkyval közös albérletébe invitál. Cipő le.
A főbb paramétereket illetően 97 négyzetméteren, részletekbe menően három szobán, fürdőn, konyhán és étkezőn osztozik az itt lakó trió (amely Dobos Attila barátnőjével teljes). Jut hely a kint hagyott nyolc keréknek is, a beállóban – tudjuk meg kevéssel később, egyebek mellett miért voksolt a kínálatból erre a lakásra a Honvéd középpályása és az FTC bekkje az idő tájt, amikor még mind a ketten a XIX. kerületieket szolgálták.
,,Kétezer-négy nyarán költöztünk ide, Gál Lászlónak, a Honvéd akkori ügyvezetőjének segítségével. Előttünk szintén két futballista, Bognár Zsolt és Károlyi Sándor bérelte a lakást” – eleveníti fel a kezdeteket Budovinszky, aki tavaly nyáron igazolt az Üllői útra. Bár FTC-s egyenszerelést visel, a nappaliban Honvéd-uralmat vélünk felfedezni, legalábbis a vitrinek portékái erről árulkodnak. Négy kispesti csapatkép pihen a polcokon, értelemszerűen azt keressük, amelyen mind a ketten szerepelnek. A filléres, mégis becses emlékek láttán szólnunk kell két pakli kártyáról, amelyek már megjelenésükben utalnak gazdáikra – a 3x4 centiméteres, azaz a szerényebb lapméretű Dobosé –, valamint a centiről, amellyel Budovinszky ellenőrzi időről időre akkurátusan, mennyit nőtt a ,,kis” Dobos azóta, hogy ő eljött a Honvédtól.

Túl a viccen arra is vállalkoznak, hogy életkörülményeikről beszéljenek: vajon egészséges-e, ha két felnőtt (Budovinszky 30, Dobos 28 éves) élsportoló osztozik egy albérleten, mennyiben jellemző ez Magyarországra, elsősorban persze a labdarúgókra?
,,Amíg nem tudok saját lakást venni, mi mást tehetnék? Ráadásul a szerződésem az idény végén lejár, és noha szeretnék a fővárosban maradni, amíg nem dől el a sorsom, nem lépek lakásfronton sem. Vidékről, Mohácsról származom, ez a sport szempontjából is hátrány” – nyitja a sort Budovinszky, túl is lépve az előre kijelölt határokon, ahol Dobos azonmód csatlakozik is hozzá.

,,Nagyon sok múlik azon, hova születik az ember – indít messziről a honvédos. – Én Tiszakesziben, egy Tiszaújvároshoz közeli faluban lakom, tizenhat évesen még a körzeti bajnokságban, azaz a legalacsonyabb osztályban futballoztam. Ki mutathatott ott nekem bármit is? Kitől tanulhattam volna taktikát? Aldo Dolcetti, az edzőnk meg is jegyezte: ösztönösen futballozom, taktikai téren bizony van hová fejlődnöm.”
Ideje áttérni a fő kérdésre.

,,Hogy miért lakunk együtt? – kérdez vissza Dobos. – Ennek alapvetően anyagi okai vannak, így olcsóbb az élet. Saját otthonra gyűjtök, bár elgondolkodtató, menynyi pénzt hagytam már ebben a lakásban... Az albérleti díjat mi fizetjük, klubjaink ugyanakkor hozzájárulnak a lakás fenntartáshoz.”
,,Nem vagyunk csodabogarak, a Fradiban több csapattársam hozzánk hasonlóan albérletezik, elsősorban a fiatalok – veszi át a szót az addig egyetértőleg bólogató Budovinszky. Mivel az FTC játékosa légiósként Finnországban és Horvátországban is megfordult, az ottani tendenciákkal is tisztában van. – Külföldön sincs ez másként, s habár itt minden a rendelkezésünkre állt a beköltözéskor, tudom, máshol más szelek fújnak. A finneknél például elviszik a játékost az áruházakba, aki rámutat arra, amire szüksége van, a klub pedig megveszi neki. Mindamellett klub és klub között itthon is óriási a különbség: a Fradinál sok tekintetben kiemelkedőek a körülmények – az átlag hazai nívóhoz mérten feltétlenül.”
Mivel a hétközi pótlás miatt hívattuk meg magunkat, a meccsre terelnénk a szót, ám passzív ellenállásba ütközünk: ,,Nem beszélünk róla” – mondják szinte egyszerre.

,,Mi lesz, ha összefutnak a pályán?” – próbálkozunk újra, amit Budovinszky azzal intéz el: ahhoz előbb be kell kerülni a csapatba, de ez esetben ősbemutatóra kerül sor, tudniillik az őszi párharcon ő nem játszott. A végeredményt tekintve persze mind a ketten bíznak saját alakulatukban.
A faliórára pillantunk. Megállt az idő.
Kifelé menet elképzeljük, ahogy egy Roma–Lazio parti előtt Cesare Bovo (Roma) és Fabio Firmani egyazon apartmanból indul el a Stadio Olimpicóba.
Jamie Cullum száma ébreszt: ,,You fool.”